► ♫ ■ ♫ by Wåveshåper ENG HUN

Dakini

Tisztelet és hódolat a Dákiniknek, a misztikus hő fellegjáróinak, a szeretet és odaadás, ego-vesztés és tudatosság tanítóinak! Bármilyen alakban is jelenjetek meg, tisztelet és hála jóságotok és nemes lelkűségetekért, égi táncosok!

Teremtő

Az idők kezdete előtt teljesség voltam. De akartam valamit, és többé már nem voltam teljes: a teremtés bűnébe estem, melynek megérdemelt büntetése a létezésbe ájulás, az anyag börtönében. A kezdet kezdetén elmémből varázstestek millió és millió formáját árasztottam szerte a világba, hogy számtalan sokféleképpen oltalmazzák a lényeket aszerint, hogy melyiküknek mire van szüksége a megértéshez.

Teremtő
Lázadó

Lázadó

Ahogy megszületett az én, vele együtt jött világra az ellen-fél fogalma. A megkülönböztetés szokásai sorban egymásra rakódtak, és létrehozták a számszára forgatagát.

Ím, itt a szenvedés belül,
ám ott kívül a magyarázat.
Sebed a világ - ég, hevül
s te lelkedet érzed, a lázat.
Rab vagy, amíg a szíved lázad

/József Attila: Eszmélet – részlet/

Naiv

A szűzek nem tudják, kinek virulnak
s vágyuk gyermeki múltjukba tekint;
ám nincs sehol, amiért lángragyúltak,
és reszketve bezárulnak megint.

/Rainer Maria Rilke – Az áhítat könyve/

Naiv
Varázsló

Varázsló

Egyik a nemtudás, a másik a tudás útja, egyik a nemtudás, másik a tudás varázslata. Ám míg a naivák az önfeledt tévelygés útjára léptek, én öröktől fogva fohászkodom, hogy visszafordítsam a hat világ varázslatát. A nagy erejű jógini felébreszti magában a jelenlét bölcsességét, fennhangon kimondja a fohászt: szabaduljon meg valamennyi élőlény az összes szenvedéstől!

Vadász

Jár, mint a nap, fenségesen.
A nyomomban van, közeleg,
Lépked feketén és puhán,
Varjú károg a tüskefán:
Vad, végzetes vadászat ez.
Szédít a forró, déli nap,
Szikla szaggat és tüske tép.
Vérében miféle sötét,
Érzéki vágyak izzanak?

Vadász
Gondviselők

Gondviselők

Ime, itt vagyok én, a természet ősanyja, minden elemek úrasszonya (…) szellemek királynője, égi lakók legkülönbje, aki a menny ragyogó magasságait, a tenger gyógyító szellőit, az alvilág könnyes némaságát parancsaimmal igazgatom, akinek egyetlen istenségét sokféle alakban, százféle szertartással, ezernyi néven imádja az egész világ.

/Apuleius: Az aranyszamár/

Szeretők

Kik csak hallották a szerelem hírit
úgy másznak vakon a magányos sírig
a cikkázó fájdalom hirtelen
villámai után a félelem
homályával nagyra nyilt szemük mélyén...

/József Attila verstöredékek/

Szeretők
Pusztító

Pusztító

Ott a halál. Nem az, amely súrolta
gyermekkorunk, titkos üdvözletül –
a kis halál, így látják ott belül,
saját halálunk zölden, méze-fosztva
gyümölcsként függ bennünk, éretlenül.
Saját halálát add meg, Istenem
mindenkinek, azt, mi létében érik
amelyben vágy volt, ínség s értelem.

/Rainer Maria Rilke: Az áhítat könyve – részlet/

Karma

Ó, nagy volt az én lelkemnek bűne,
és olyan nagy a rá mért kárhozat,
égi fény rá hiába vetülne
és enyhülést a sír sem tartogat:
lent végtelen korokon át ont rá kegyetlen, bús átkokat.

Álmok ördöngös kapuján által,
s túl az éj hold-sápadt mélységein,
zenét szőttem szemem sugarával,
s számolatlan éltem életeim,
de most csak kínlódom és sikoltok, ha a reggel jő odakinn.

/H.P. Lovecraft: Nemezis/

Karma
Hagyomány

Hagyomány

A zűrzavaros létforgataból a teljességhez, a bennünk rejlő végtelen bölcshöz vezető ösvényt nehéz megtalálni, iránymutatást a szellem időfeletti jelenléte, az egyetemes hagyomány ad.

Uralkodó

Az összes női alak az égen, a föld fölött és alatt, az összes magas és alacsony születés az én alakom: az összes istennő és félistennő, az összes titánnő és démonnő, kígyólény, természetistennő és szellemhajadon, és az összes emberi lány is. Az összes papnő és nemes születésű hölgy, dolgozó nő, a kurtizánok, a táncosnők, az írónők, a virágárus lányok, a jósnők, a bábák és vajákosok, a nők miden osztályának és mesterségének formájában megjelenek. Én vagyok az anya, a nővér és a feleség. Nem vagyok sehol, ha nem az összes nő testében. Tehát, az összes többi utat visszautasítva, imádd a nőt!

Uralkodó

A világ nem tökéletlen, nincs is hosszú úton a tökéletesség felé: nem, hanem tökéletes minden pillanatában, minden bűn magában hordja már a kegyelmet is, minden kisgyermekben benne van már az aggastyán, a csecsemőben a halál, minden haldoklóban az örök élet.

/Hermann Hesse: Sziddhárta/